Hiszen senki sem tudott a versenyen ötször többnél diadalmaskodni (Jaques Anquetil, Eddy Merckx, Bernard Hinault, Miguel Indurain). Ide sorolhattuk egészen idáig Lance Armstrongot, de ő most már egy külön csoportot alakított, és nem tudjuk, hogy valaha kibővül-e az a csoport mondjuk kétfősre. Mert a hatszoros győztesek társaságához nem lesz egyszerű csatlakozni. Armstrongnak is csak úgy sikerült, hogy minden évben szisztematikusan erre az egy versenyre készült, és minden mást háttérbe szorított (nem véletlenül vált el).

De nem csak az összetett győzelmek tekintetében dőlt meg egy rekord, hanem a pettyes trikót sem nyerte el senki annyiszor, mint Richard Virenque. A franciák Richardja 1994-ben nyerte első hegyi trikóját, azóta kisebb megszakításokkal (1998-as Festina-gotrány, eltiltások) hatot söpört be, és ezzel az ideivel átadta a múltnak a toledói sas, Frederico Bahamontes és Lucien Van Impe rekordját, a hat győzelmet.

Összességét tekintve az idei Tour de France egészen furcsa, és emlékezetes volt. Emlékezetes a már említett rekorddöntések miatt, és furcsa, mivel az összetett győzelemre is esélyesnek tartott kerekesek közül csak Armstrong áll dobogóra. Ugyan is: Jan Ullrich a Pireneusokra nem tudta kiheverni megfázását, és ott gyorsan beszedett 5 percet, így csak a negyedik lesz összetettben (ha ezt levesszük, akkor második lenne – megint). De ne feledkezzünk meg a kiváló formában lévő (elvileg) Tyler Hamiltonról, aki korábban Armstrongot segítette, tavaly repedt kulcscsonttal a negyedik helyen végzett. Idén viszont korai lett a forma időzítés új csapatánál, a Phonaknál (Hamilton feladta a versenyt). Ebben a cipőben járhatott a baszk Iban Mayo, akit a tavalyi Touron, és az idei Dauphine körversenyen mutatott formája okán a szakértők mindenképpen a dobogóra, de legalább is az első ötbe vártak (ezzel szemben Mayo sem ment végig a versenyen). Roberto Herastól a korábbi Vuelta győztestől is többet vártunk, nem azt, hogy egy óra hátrányban adja fel a Tourt.

De nem csak negatív meglepetéssel szolgált az idei Tour de France. Andreas Klöden ismét kiváló, talán nem túlzás: élete formájában volt idén. Szintén remekül ment (főleg a Tour elején) Ivan Basso, aki a ’96-os Tour győztes, Bjarne Riis kezei alatt igazi jó kerekessé érett. És nem csak az összetettben tűntek fel régi-új reménységek, hanem a sprinterek között is egy kategóriával feljebb lépett Thor Hushovd , akin egy napig a sárga trikó is feszült.

Apropó zöld trikó: Robbie McEwen nyert immár másodszor (2002 után), és nagyon úgy fest, hogy Erik Zabel nem növeli rekordját e diszciplínában. Hiába, felette is szállnak az évek (sajnos).