Valamit hozott ez a pihenőnap. Érzem, a megfázás már kiment a csontjaim közül. Ismét itt vagyok! Mindig is mondtam, hogy nem adom fel, és mindet meg fogok próbálni. De amikor a szakaszgyőzelem kapujában állsz, és nem sikerül, akkor kicsit azért szomorú vagy.

Ma mindent megpróbáltam, hogy kikényszerítsem a döntést. A helyet már korábban kinéztem magamnak. A Col de l`Echarasson-on, ezt tudtam. Ott indítottam. Ezzel nyílván sokan nem számoltak, sokan úgy gondolhatták, túl korai. De edzésen már láttam, és tudtam, hogy a következő hegy nem elég nehéz egy sikeres támadáshoz.

Ezért már 60 km-rel a cél előtt elindultam. Sajnos pechem volt, mert 30 km-en keresztül egy kemény szembeszelet kaptam. Lance ma profitált a csapatából, hogy összezárták a sort.

Oké, egy kicsit elforgácsoltam az erőmet, de ha bejön én lehetek a nap legnagyobbja. Így „csak” a nap harmadik legnagyobbja lettem.

Összességében azonban elégedett lehetek. A formám és hozzáállásom rendben van. Ez egy óriási demonstráció volt a Pireneusok után. És remélem, hogy ez nem az utolsó szavam volt. Még szeretném Lancet idegesíteni.

Talán holnap?!

forrás:janullrich.de