Hiszen a kerékpározás jó 130 éves történetre tekint vissza (itt most természetesen a versenyszerű kerekezésre gondolok). 1896-ban rendezték az azóta már legendássá vált Párizs – Roubaix versenyt, amit a német Fischer nyert meg (érdekes, hogy azóta sem győzött az észak poklában német). 1903 több szempontból is emlékezetes év. Ekkor emelkedett az ember úgy igazából a magasba, és Franciaországban megrendezték az első Tour de France-t. Már a kezdetektől arra törekedtek a szervezők, hogy a lehető legkeményebb viadalt alkossák meg (igaz ez az elején még a 3-400 kilométeres szakaszokban nyilvánult meg). Ezért, és mivel ez az első igazi többnapos verseny korán a legrangosabb kerékpáros esemény lett. S talán ez adhat okot arra, hogy a Tour de France-t, és az ott elért eredmények adják írásunk gerincét.

Akkor kezdjük. Aki először szeretnék megemlíteni, nem nyert sokszor Tourt, csak egyszer, igaz ezt mindjárt 1903-ban tette. Maurice Garin ezzel a győzelemmel örökre beírta magát a kerékpározás történetébe. Az előbb azt mondtam, hogy csak egyszer nyert, ez azért nem teljesen igaz, hiszen 1904-ben megvédte címét, csak a Tour vége után elvették tőle ezt az eredményt, mivel hosszú távokat tett meg vonattal. Így a győzelem a szintén francia Henri Cornet ölébe hullott. De 1908-ban megszületett az első igazi duplázó Lucian Petit-Breton személyében. 1920-ban a belga Philippe Thijs megszerezte harmadik Tour győzelmét.

De kicsit ugorjunk az időben. Nem sokat, csak néhány évet. 1938, 1948. Gino Bartali győzelmeinek éve. 10 év telt első, és második Tour de France sikere között. 1938-ban, hogy úgy mondjam nem volt más választása, a Duce nem fogadott el mást, csak a győzelmet. 1948-ban pedig már ott lebegett Bartali feje fölött a nagy rivális, Fausto Coppi „réme”.

Fausto Coppi 1919. szeptember 15-én született Castellaniában, Olaszországban és 1960. január 2-án hunyt el Torinoban. Minden idők egyik legsikeresebb, és legnépszerűbb kerékpárosa. Kétszer nyert Tour de France-t (1949, 1952) és ötször Giro d’Italia-t (1940, 1947, 1949, 1952, 1953). (Ezzel hármas holtversenyben áll az első helyen a Giro-k történetében Alfredo Bindával, és Eddy Merckx-szel.) 5 alkalommal diadalmaskodott a Lombard körversenyen, 3-szor a Milano – San Remo-n, és egyszer a Párizs – Roubaix-n. 1953-ban országúton világbajnok lett. De aztán jöttek a tragédiák. 1951-ben öccse és csapattársa Serse Coppi a Tour de France-on egy sprintnél bukott, kórházba szállították, de agyi vérzés miatt elhunyt. Ezek után1953-ban nyilvánosságra került, hogy Coppi elhagyta feleségét, és Giulia Occhini-vel (a fehér hölggyel) él. Coppi folytatta pályafutását, de megközelíteni sem tudta régi sikereit. 1959-ben egy Burkina Faso-i versenyen maláriát kapott, és visszatérve, il Campionissimo Olaszországban halt meg 1960-ban.

A következő évek legmeghatározóbb alakja, az első ötszörös Tour de France győztes, Jaques Anquetil. 1934-ben született Mont Saign Aignan-ban, Franciaországban. 1987. november 17-én halt meg. Vessünk egy pillantást eredmény listájára (a teljesség igénye nélkül): 5 Tour győzelem (1957, 1961, 1962, 1963, 1964)

       2 Giro győzelem (1960, 1964)

       1 Vuelta győzelem (1963)

       2 Dauphine Libéré (1963, 1965)

       5 Párizs – Nizza (1957, 1961, 1963, 1965, 1966)

       1 Liégé – Bastogne – Liége (1966)

1964 után Anquetil trónja üresen maradt, de nem kellett sokáig várni, hogy valaki betöltse. Edaurd Louis Joseph Merckx 1945. június 17-én született Meenzel-Kiezzzegem-ben, Belgiumban. Apja Jules Merckx, anyja Jenny Pittornvils 1946. augusztusában Brüsszel mellé költöztek.

Hihetetlen eredménylistával rendelkezik, 445 profi győzelmet szerzett pályafutása során.

Hatszor választották az év belga sportolójává, 2000-ben megkapta az évszázad belga sportolója elismerést. 1969-ben a Tour de France-on elnyerte mind a sárga, mind a pettyes, mind a zöld trikót. Eredményei:

-         5 Tour de France győzelem (1969, 1970, 1971, 1972, 1974) 35 szakaszt nyert a versenyen, és 96 napig viselte a sárga trikót.

-         5 Giro d’Italia győzelem (1968, 1970, 1972, 1973, 1974), 25 szakasz győzelem

-         1 Vuelta Espana győzelem (1973)

-         Világbajnok (1967, 1971, 1974)

-         3 Párizs – Nizza győzelem (1969, 1970, 1971)

-         1 Svájci körverseny győzelem (1974)

-         7 Milano – San Remo győzelem (1966, 1967, 1969, 1971, 1972, 1975, 1976)

-         2 Flandriai körverseny győzelem (1969, 1975)

-         3 Párizs – Roubax győzelem (1968, 1970, 1973)

-         5 Liége – Bastogne – Liége győzelem (1969, 1971, 1972, 1973, 1975)

-         2 Amstel Gold Race győzelem (1973, 1975)

-         2 Lombard körverseny győzelem (1971, 1972)

-         4 Gent – Wevelgem győzelem (1967, 1969, 1970, 1973)

1973-ban Merckx hatodik győzelmét Luis Ocana megakadályozta (korábban is legyőzhette volna a belgát, de a spanyol elesett és eltörte a kulcscsontját). Nem sikerült a hatodik győzelem, mivel Eddy Merckx 1978 májusában visszavonult hátproblémái miatt.

1978-ban Bernard Hinault megnyerte első Tour de France-át. De most még ejtsünk pár szót a holland Joop Zoetmelk-ről, aki 16-szor indult el a Touron, és mind a 16-szor célba is ért. Többször állt dobogón, de csak egyszer sárgatrikósként (1980).

1985 emlékezetes évszám a franciáknak. Bernard Hinault megnyerte 5-ik Tourját, és az utolsó francia, aki a hazai körversenyen győzni tudott.  Mondjunk hát pár szót a Bretonról. Az ötszörös győztesek táborába tartozik, hiszen 1978, ’79, ’81, ’82, ’85-ben is elsőként végzett a versenyen. Nyert Giro d’Italiát (1980, 1982, 1985), és Vuelta Espana-t (1978, 1983) is.

Nyert országúti francia bajnokságot, és világbajnokságot is. Több klasszikus egynaposon is diadalmaskodott (Ghent-Wevelgem, Liége-Bastogne-Liége, Fleche-Wallone stb.).

Eredményessége mellett emlékezetes az is, amikor 1985-ben 5-ik Tour de France sikerére készült, de nagyon úgy tűnt, hogy az amerikai Greg Lemond ebben meggátolhatja. Hinault egyességet kötött az amerikaival, hogyha megnyerheti a ’85-ös versenyt, akkor jövőre segíti majd Lemondot.

És be is tartotta ígéretét. 1986-ban másodikként végzett a Touron, (természetesen Lemond mögött) és megnyerte a pettyes trikót.

Ma a Tour de France szervező bizottságának tagja.

1986, az első amerikai Tour győztes, Greg Lemond, aki 1989-ben, és 1990-ben is győzött. De utána jött Miguel Indurain. Akit társai csak tökéletes versenygépként emlegettek. Róla azért már nem kell túl sokat mondani, mindenki tudja, hogy 1991-95 között zsinórban nyert öt Tour de France-t, nyert Giro-t is, viszont nagy bánatára sosem tudott Vueltát nyerni.

1996-ban ő is hatodik győzelmére készült, ám ekkor jött Bjarne Riis, és az alig 23 éves Jan Ullrich. Indurain-nak esélye sem volt a két Telekomos ellen. Riis nyert, Ullrich lett a második (csak azért, mert nem volt szabad nyernie). Egy évvel később azonban Riis nem volt elég erős a győzelemhez, így Ullrich megszerezhette eddigi egyetlen Tour győzelmét (ugyebár 5 második hely társul ehhez). Nyert Vueltát, Olimpiát, kétszeres időfutam világbajnok. 2003-ban a Német Olimpiai Szövetség fair play díjjal tüntette ki.

1998. Ullrich nem tudja megvédeni címét, a Les Deux Alpes-on eléhezett, Pantani pedig a Giro után a Tourt is megnyeri (ez egyébként először a szintén egy olasznak sikerült: Fausto Coppinak).

1999-2004. Lance Armsrtong, súlyos betegségéből felépülve hat Tourt nyert egymás után egyhuzamban. Hogy ő lenne ezért a legnagyobb, mert sikerült neki az, ami sem Anquetilnek, sem Mercks-nek, sem Hinault-nak, sem Indurain-nak nem? Aligha. Hiszen míg Armsrtong csak a Tourra készül, addig a felsorolt négy úr rengeteg versenyen elindult, és rengeteg versenyt nyert. És nem csak Tourt. Indurain véleménye is valami ilyesmi, szerinte Armstrong nem jobb, mint Merckx volt, mert Merckx minden versenyen elindult, és minden versenyen nyert is. Igaz, a hat győzelmet semmi esetre sem lehet elvitatni.

Viszont, még mindig nem jutottuk közelebb, hogy ki a legjobb valaha élt kerekes. Ez feltehetően soha nem is fog kiderülni, hiszen most csak az összetett versenyzőkről beszéltünk, nem említettük meg a sprintereket, vagy éppen az igazi nagy hegyimenők is kimaradtak.

De nem is kell megszabni, hogy ki a legjobb, ezt majd mindenki eldönti magának.