Az olyan szakaszok, mint a mai is volt kiszámíthatatlanok. Bármi történhet, vagy éppen semmi. De ezt előre nem lehet tudni.

Az Alpok utolsó szakasza a régi forgatókönyv szerint zajlott: gyorsan alakul egy csoport, olyanokból, akik az összetettben nem számítanak. A favoritok csapatai hagyják őket menni, spórolnak az erejükkel, és figyelnek, hogy az első embert épségben a célba juttassák.

Nekünk ehhez még hozzájött az is, hogy a csapatversenyben megőrizzük az elsőségünket, és remélhetőleg már meg is tartjuk Párizsig.

Így teljesen az időfutamra tudtam koncentrálni. Egy olyan verseny lesz, ahol a maradék két, dobogós hely kiosztásra kerül.

Az emberek egy versenyzőről beszélnek, Ivan Bassoról, arról a Bassoról, akit tavaly hat perccel vertem meg az időfutamon, de ez a Basso nem az a Basso.

Persze mindent megteszünk, hogy letaszítsuk a dobogóról. Hogy mi lesz a végső sorrend, az mindegy. Én meg leszek elégedve a harmadik helyemmel, ha Klödi lesz a második.

A magfelelő napi formával, és egy kis szerencsével sikerülhet!