Kerékpársport: Ó, te kiszámíthatatlan Olimpia!
Sz.T. 2004.08.22. 04:40
A kerékpárban az Olimpia nem olyan rangos verseny, mint mondjuk az Atlétikában, de kétségkívül megvan a rangja. Persze mindenkinek az értékítéletében máshol helyezkednek ez ötkarikás játékok. Például: 1996-ban Atlantában diadalmaskodó Pascal Richard mindig hordta az olimpiai trikót, addig a négy évvel későbbi győztes Jan Ullrichon egyszer sem véltem felfedezni azt. (Kétségkívül Ullrich nagyobb kerekes, mint Richard és nem érezte szükségesnek, hogy mutogassa, mi mindent is nyert).
De mindennek ellenére, azért jó kis mezőny gyűlt össze a megnyitó ünnepség utáni napon rendezett férfi mezőnyversenyre. Ezért nem is értem az egyik napi bulvárlap munkatársának azon állítását, miszerint rém gyenge volt a mezőny. Hiszen miért is lenne ez a mezőny rém gyenge? Mert nincs itt Lance Armstrong? Ha itt lenne, azzal sem erősítené a mezőnyt, hiszen a texasi ilyenkor már a vasúti felüljárón is leszakad, ha éppen még rajthoz áll. De ezt most hagyjuk. Szóval a rém gyenge mezőnyben azért csak ott volt Paolo Bettini, Oscar Freire Gomez (kétszeres országúti világbajnok), Alejandro Valverde (legnagyobb spanyol reménység), Igor Astarloa (a világbajnoki cím védője), Alexandre Vinokurov, Andreas Klöden, Jan Ullrich (a címvédő), Tyler Hamilton, Richard Virenque, Michael Boogerd stb. Tehát ez a mezőny azért csak egész jó kis versenyt produkált. Dacára a hihetetlen hőségnek, ami miatt sok kerekes fel is adta.
A szakasz végén az egyik legnagyobb esélyesnek kikiáltott, remek formában lévő Bettini indított folyamatosan támadást, amivel sikerült is meggyengítenie a mezőnyt, és végül is egy ilyen támadás után az utolsó előtti körben sikeresen eljött a már jócskán megfogyatkozott mezőnytől. Csak Paulinho, egy nem túl ismert portugál tudott vele tartani, akit aztán lehajrázott Bettini. A harmadik helyre Axel Merckx ért fel, aki ezzel valamilyen szinten kilépett a nagy Kannibál árnyékából, aki noha 445 profi győzelmet szerezett, Olimpián nem állt dobogóra. A mezőnyhajrát Erik Zabel nyerte, aki ezzel másodszor lett negyedik. A mezőnyben jól mozgott Bodrogi László, aki csapattársával, Virenque-kel a Paris – Roubaix idei győztese, Magnus Backstedt után eredt. Közel 3 perces előnyre tettek szert a mezőnnyel szemben, de – ahogy ez lenni szokott – nem volt sikeres a szökésük.
De sebaj, gondoltuk, hiszen még hátra van az időfutam. Bodrogi szerint fekszik neki a pálya, és jó formában érzi magát. Titkon az első ötbe várhattuk Lacit (én még a dobogót sem tartottam lehetetlennek).
A szerdai időfutamon ismét nagy meleg fogadta a kerekeseket. Magyar idő szerint 16 órakor indultak el a legjobbak. Bodrogi 16 óra 13 perckor vágott neki a versenynek. Utolsónak, hat perccel később a legnagyobb favoritnak tartott Jan Ullrich, aki 2000-ben éppen, hogy lecsúszott a duplázásról. Akkor, a korábban induló Ekimov a kedvező időjárási körülmények miatt nyert, most erre nem számíthatott az orosz.
Nem is számított. Az első időmérő ponthoz a legjobb idővel érkezett. Itt mind Bodrogi, mind Ullrich elmaradt a várttól, nem beszélve a 2001-es időfutam világbajnok, Sergey Goncharról (a régi helyesírás szerint). Sebaj, Laci lassan kezd, a végét viszont iszonyatosan megnyomja. Még nem veszett el semmi, csak kb. 30 másodperc a különbség. Gondolhattuk. De sajnos a helyzet nem hogy javult volna, hanem romlott is. A nagy esélyes Ullrich sem azt hozta amit vártak tőle. A harmadik időmérő pontnál (ami gyakorlatilag az első, körpályáról lévén szó) már körvonalazódott, hogy Ekimov könnyedén megvédheti a címét, amit senki sem várt a 38 éves bringástól. Amíg nem jött Tyler Hamilton, – akinek formájáról nem tudtunk túl sokat (Tourt feladta sérülések miatt) – és átvette a vezetést 4 másodperccel. Ekkor még a másik amerikai, a ’97 után ismét magára találó Bobby Jullich is jól állt, nem beszélve az újdonsült időfutam világbajnokról, Michael Rogersről (aki Millar eltiltása miatt kapta meg a címet júliusban). De vészesen közeledett a vége, az izgalom a tetőfokára hágott. Jött Ekimov, és megelőzte Rich-et. Nem sokkal később már fordult is a célegyenesbe Jullich, de elmaradt Ekimov idejétől, ugyan úgy, mint Rogers. De jött Tyler Hamilton, aki a 4 másodpercet előnyét nem hogy megőrizte, még növelte is egészen 27-re. Ekkor már tudtuk, Hamilton az Olimpiai bajnok.
Bodrogi elmaradva a várakozásoktól 22-lett, több, mint 3 percet kapva a győztestől. Jan Ullrich végül is 7-ik helyen végzett.
Őszintén szólva nem értem, hogy hogyan lehetett Bodrogi csak 22-ik, hiszen saját bevallása szerint is feküdt neki a pálya, és jól is érezte magát. Ő, akit ha nem is az ötbe, de az első tízbe mindenképpen joggal odavárhattunk, csak 22-ik helyen ért be. Persze – ezt érzem valószínűnek – lehet, hogy pont egy rossz napot fogott, ki, vagy túl meleg volt neki. Ezek csak találgatások, de az eredményt tudjuk.
|