Ember! Még mindig a csak úgy zúg a koponyám. Aztán beérsz a hotel szobába, és ott csend van. Csend, ami körbe kiabál – majdnem egy millió alak torkából. Ez egészen késő éjjelig elkísér. A mai Alpe d’Huez-i időfutam még sokáig emlékezetes lesz.

 Mert amit mi ott ma átéltünk, az, több volt, mint csak „kerékpársport”. Sajnos ez nem volt elég, hogy megverjem Lance-t. Ez kicsit elszomorított. Ha a Pireneusokban normális formám lett volna, akkor Lance hatodik győzelme korántsem lenne olyan biztos.

Mindegy, ma mindent kiadtam. Már lent, a simán is éreztem, hogy jól megy. Az erőmet optimálisan át tudtam vinni a pedálokra. Az atmoszféra pedig egyszerűen csodálatos volt, tulajdonképpen siettetett is. A felspannoltság ellenére is sok ismerős arcot láttam a tömegben. Ez még inkább motivált.

Holnap jön a Tour de France fénypontja. Ott még sok minden történhet. Ezért sok mindent meg fogunk tenni. Ahogy a könyvem mottója mondja: Mindent, vagy semmit. Támadni fogok, olyan hosszan, ahogy csak tudok. Lance ugyan egy földön kívüli teljesítményt nyújt, de talán megmutatkoznak a kis gyengéi.

És akkor Klödi és én ott leszünk!

forrás: janullrich.de